6. Fejezet

Kellemes olvasást!!

 Meghívások és öröm!!

- Hát Eric szerintem asztalt kell foglalnod mert kíváncsi vagyok mennyire vagy romantikus! - válaszolom pár perc gondolkodás idő után.

- Huh már azt hittem egyedül kell elmennem vacsorázni. - szólal meg Eric megkönnyebbülve.

- Megyek van egy kis megbeszélni valóm a lányokkal ha kellek megtalálsz valamelyik szobában. - jelentem ki és kilépek az ajtón. Nagyon izgatott vagyok a randi miatt. Megkérem a csajokat, hogy segítsenek kiválasztani a megfelelő ruhát és adjanak tippeket.

*Eric szemszöge*

El sem hiszem, hogy eljön velem. A szívem a torkomban dobogott és vártam a válaszát amit nem sokkal később meg is kaptam. Belül majd szétrobbantam az örömtől. Ki kell tennem magamért a randin ha azt akarom, hogy legyen jövője a kapcsolatunknak…

*Taylor szemszöge*

Éppen  Edwarddal feküdtünk az ágyon és egymás szemében elvesztünk!

- Van kedved eljönni várost nézni és utána vacsorázni? - szólal meg Edward kicsit belepirulva.

- Hova megyünk várost nézni? Én úgy tudtam, hogy most egy ideig itt leszünk a buszon míg meg nem érkezünk Párizsba. - felelek kitérve a kérdés elöl.

- Nem illik kérdésre kérdéssel válaszolni. - kötekedik aranyosan Edward.

- Jól van na. Na akkor a válaszom az, hogy elmegyek. - nyögöm ki.

- Hidd el nem fogod megbánni! – ad egy puszit az arcomra majd kimegy.

Én meg nem tudom hova tenni a helyzetet meg vagyok lepődve meg annyira boldog vagyok, hogy galambot lehetne velem fogatni.

El kell újságolnom a csajoknak a hírt. Sőt segítséget is kell kérnem tőlük ruha ügyben.

*Edward szemszöge*

Imádom azt az érzést amikor bejönnek a terveim. Beszélnem kell Ericcel és Johnnal, remélem tudnak tanácsot adni abban, hogy hova vigyem el Taylort és, hogy hogyan közöljem vele az érzéseimet.

* Liz szemszöge*

A szobában kínos csönd uralkodik. John éppen pakolászik ki én pedig figyelem minden mozdulatát. Széles válla miatt nem sokat látok. Ahogy pakol látom, hogy nagyon gondolkodik valamin. Remélem minden rendben van és hamarosan megint újra az a bolondos srác lesz mint amilyen volt.

*John szemszöge*

Érzem égető pillantását a hátamon. Melegséggel tölt el ahogy a tükörből látom mosolygós arcát amint figyeli ahogy pakolok. Bátorság John eltudod hívni randira maximum nemet mond és maradtok barátok.

- Liz kérdezhetek valamit? - szólalok meg halkan.

- Csak nyugodtan. - beszél mosolyogva. Már az első pillanattól kezdve beleszerettem a mosolyába.

- Eljönnél velem Párizsba egy romantikus vacsorára? – préselem ki magamból a mondatot amit már találkozásunk első pillanatában megakartam kérdezni.

- John nem is tudom… - szólal meg Liz.

- Tudtam, tudtam , hogy korai megkérdezni… - fakadok ki.

- John nem is tudom, hogy köszönjem meg, hogy ennyire friss ismeretség után képes vagy ilyen lépést tenni. És igen ELMEGYEK veled. – fejezi be a monológját Liz. Én pedig nem tudom felfogni amit mond.

Hírtelen nem is tudom mi ütött belém megöleltem és nyomtam egy puszit az arcára. Egyből ki rohantam a szobából és berohantam Eric szobájában ahol ott találtam Edwardot. Mind a ketten furcsán néztek rám én pedig hírtelen nem tudtam, hogy miért van mindenki Eric szobájában.

Na ennyi lenne a 6. fejezet.

Remélem tetszett 8 komi és jön a következő.

Puszi: Bigikeee